Novellák

	Szavak nélkül Ez az első saját történetem, ahol - rám lassan már jellemző módon - az érzések dominálnak Tartalom: Szörnyű érzés, ha elvesztünk valakit, akit szeretünk. Talán nincs olyan ember, aki ne érezne legalább egy minimális bűntudatot, vagy ne futna át a fején, hogy mi lehetett volna, ha... Tulajdonképpen az én történetem is innét indul, a végére pedig kap egy kis fantasy-beütést, és persze a romantika se maradhat ki belőle. Két teljesen különböző embert semmi nem hoz közelebb egy közös tragédiánál... a lényeg annyi, hogy, ha van pár szabad perced, és azt erre a történetre szánod, nem fogod megbánni. Ezt se ma írtam, szal úgy tessék olvasni, azt talán mondanom sem kell, hogy ez a kis szööszenet nagyon furcsa kedvemben, egy nagyon furcsa dal hatására született...
	Lehulló, sárga falevél Egy rövidke gondolatsor az írásról. Egypercesnek talán túl hosszú, novellának túl rövid, én valahova a kettő közé sorolnám.
	Magány Én alapvetően egy vidám lány vagyok, de tényleg! De ezt muszáj volt leírnom... Szóval, a tartalomról: sötét hangulatú egyperces: leginkább reményről csalódásokról és fájó múltról szól, mint magáról a magányról. E/1-es fogalmazásban remélhetőleg sikerült személyesebbé tennem a történetet, hogy megérintsen másokat, és ne hagyják, hogy körülöttük is hasonló dolgok történjenek.